klerikusok büntetése: A →klérushoz tartozás, még az egyházi rend szentsége sem zárja ki, hogy klerikusok olyan vétkeket kövessenek el, amelyre az →Egyház büntető joga megtorló v. javító büntetésekkel válaszol. A 20. sz-ig a klerikusok bűntetteit nem →kiközösítéssel, hanem →letétellel v. →lefokozással büntették. Csak akkor zárták ki a laikus hívő közösségből is, ha a letett személy újabb bűntettet követett el, v. a büntetés ellenére szent cselekményeket végzett. A fő büntetés a →felfüggesztés volt. A lit-ban hanyag klerikusokat megfosztották a →stipendiumoktól, a fiatalabbakat testileg is fenyítették. Püspök különleges büntetése volt a →püspöki kollégiumból való kizárás: zsinaton nem vehetett rész, intézkedéseit a többi pp. hatálytalanak tekintette, de egyhm-jét kormányozhatta. A büntetés illetékes hatósága a pp., a tart. zsinat v. a császár volt. - A CIC 1917 (2298.k.) 12 megtorló büntetést sorolt föl klerikusok esetében: 1. működés korlátozása egy meghatározott tp-ra; 2. teljes v. részleges felfüggesztés; 3. hivatali v. javadalmi jog megvonása; 4. hivatalra, méltóságra, papságra képtelenné nyilvánítás; 5. hivataltól v. javadalomtól megfosztás; 6. áthelyezés kisebb hivatalba; 7. kitiltás bizonyos helyekről; 8. tartózkodási hely kijelölése; 9. egyh. ruha viselésének ideiglenes megtiltása; 10. letétel; 11 egyh. ruha viselésének végleges megtiltása; 12. lefokozás. - A CIC 1983. a →jóvátevő büntetések között sorolja fel, nem kimerítően, a ~it: 1. egy bizonyos területen v. helyen való tartózkodás tilalma v. előírása. 2. megfosztás valamilyen hatalomtól, hivataltól, tisztségtől, jogtól, kiváltságtól, felhatalmazástól, címtől, kitüntető jelvénytől, még akkor is, ha ezek csupán tiszteletbeliek (1336.k. 1.§ 2). 3. eltiltás az előbbi pontban felsoroltak gyakorlásától általában, ill. egy bizonyos helyen v. egy bizonyos helyen kívül való gyakorlásuktól. Ezen tilalmak sohasem teszik a cselekményt érvénytelenné (1336.k. 1.§ 3). Egyedül ezek az eltiltások lehetnek önmaguktól beálló büntetések (1336.k. 2.§) 4. büntető áthelyezés más hivatalba (1336.k. 1.§ 4). 5. elbocsátás a klerikusi állapotból (1336-37.k.). **

Erdő 1991.

klerikusok büntetése: A →klérushoz tartozás, még az egyházi rend szentsége sem zárja ki, hogy klerikusok olyan vétkeket kövessenek el, amelyre az →Egyház büntető joga megtorló v. javító büntetésekkel válaszol. A 20. sz-ig a klerikusok bűntetteit nem →kiközösítéssel, hanem →letétellel v. →lefokozással büntették. Csak akkor zárták ki a laikus hívő közösségből is, ha a letett személy újabb bűntettet követett el, v. a büntetés ellenére szent cselekményeket végzett. A fő büntetés a →felfüggesztés volt. A lit-ban hanyag klerikusokat megfosztották a →stipendiumoktól, a fiatalabbakat testileg is fenyítették. Püspök különleges büntetése volt a →püspöki kollégiumból való kizárás: zsinaton nem vehetett rész, intézkedéseit a többi pp. hatálytalanak tekintette, de egyhm-jét kormányozhatta. A büntetés illetékes hatósága a pp., a tart. zsinat v. a császár volt. – A CIC 1917 (2298.k.) 12 megtorló büntetést sorolt föl klerikusok esetében: 1. működés korlátozása egy meghatározott tp-ra; 2. teljes v. részleges felfüggesztés; 3. hivatali v. javadalmi jog megvonása; 4. hivatalra, méltóságra, papságra képtelenné nyilvánítás; 5. hivataltól v. javadalomtól megfosztás; 6. áthelyezés kisebb hivatalba; 7. kitiltás bizonyos helyekről; 8. tartózkodási hely kijelölése; 9. egyh. ruha viselésének ideiglenes megtiltása; 10. letétel; 11 egyh. ruha viselésének végleges megtiltása; 12. lefokozás. – A CIC 1983. a →jóvátevő büntetések között sorolja fel, nem kimerítően, a ~it: 1. egy bizonyos területen v. helyen való tartózkodás tilalma v. előírása. 2. megfosztás valamilyen hatalomtól, hivataltól, tisztségtől, jogtól, kiváltságtól, felhatalmazástól, címtől, kitüntető jelvénytől, még akkor is, ha ezek csupán tiszteletbeliek (1336.k. 1.§ 2). 3. eltiltás az előbbi pontban felsoroltak gyakorlásától általában, ill. egy bizonyos helyen v. egy bizonyos helyen kívül való gyakorlásuktól. Ezen tilalmak sohasem teszik a cselekményt érvénytelenné (1336.k. 1.§ 3). Egyedül ezek az eltiltások lehetnek önmaguktól beálló büntetések (1336.k. 2.§) 4. büntető áthelyezés más hivatalba (1336.k. 1.§ 4). 5. elbocsátás a klerikusi állapotból (1336–37.k.). **

Erdő 1991.